Szerencsésebb szilveszter.. ausztriai munkák

Remélem az idei szilveszterünk jobb lesz, mint a tavalyi. Nem is konkrétan az ünneppel volt bajom, hanem ami utána történt…

Az új év

Nekünk annyira nem indult jól az év, így remélem az idei szerencsésebb lesz. Minden évben a barátokkal ünneplünk valakinél. Körbe megyünk, így öt évente jut mindenkire egyszer a lehetőség, hogy vendégül lássa a többieket. Ez nem is megterhelő, hiszen csak egyszer kell készülni igazán. Azért ez nem azt jelenti, hogy a többi évben nem csinálunk semmit, hiszen mindig megbeszéljük, hogy ki mit visz, ezzel megkönnyítve a házigazdának a fogadást, és így több féle menü is van. Ti hol szilvesztereztek?

Van, hogy ott alszunk, de az is előfordul, hogy nem, igaz akkor vagy a párom, vagy pedig én nem koccintunk igazi pezsgővel, hanem csak gyerekkel, mert kocsival megyünk.

A tavalyi eset

Tőlünk két faluval arrébb mentünk. Sokat gondolkodtunk, hogy itt merjük-e hagyni Bundást, az alig fél éves elmúlt kutyánkat, hiszen ez az első szilvesztere. A gyerekek is aggódtak, hogy mi lesz vele. Sok beszélgetés, és mérlegelés után arra jutottunk, mivel körülöttünk snowman-1073524_640idősek laknak, ők nem fognak sem petárdázni, sem tűzijátékot lőni, és a falu végén nem nagy a ricsaj, így nyugodtan itthon hagyhatjuk.

Hajnali 2 óra lehetett, amikor hazaértünk, úgy döntve, hogy nem maradunk ott. Szerencsére, most mér utólag visszagondolva, hiszen a sors haza vezérelt bennünket.

Bundás nem olyan örömmel várt bennünket, és igen csak kedvetlen volt, szomorú, nem tetszett a viselkedése. Mivel ez előtt még soha nem volt kutyánk, nem is tudtam, hogy mi lehet vele, azt hittem először, hogy megharagudott, hogy itthon hagytuk. Hozzá teszem, ilyen már előfordult. Adtunk neki enni, hogy kicsit jobb kedve legyen, aztán lefeküdtünk.

A reggel

Azt nem tudom, hogy szerencsémre-e vagy sem, de nem igazán vagyok jó alvó, így már reggel 7 órakor ébren voltam. A szokásos teendőkkel kezdtem, megnéztem a tüzet, kávét, teát főztem, közben pedig lefürödtem, mert hajnalban már nem volt kedvem hozzá, sem pedig energiám. Elég gyors voltam, mert olyan fél óra alatt végeztem is mindennel, így felöltöztem, és kimentem etetni. Ekkor láttam, hogy Bundás az este kapott ételt sem ette meg, és még mindig bágyadt, kedvetlen…

Miután fogalmam nem volt, hogy mi a teendő ilyenkor, simogattam, itattam…de nem javult, így nem volt más lehetőségem, mint felhívni az állatorvost. Mindezt január 1.regel 9 órakor. Gondoltam, hogy nem fog szeretni érte, de a kényszer nagy úr…

A telefonálgatás

Hiába hívtam, nem vette fel, tehetetlen voltam. Ekkor  már felkeltettem a páromat is, hogy valami nem stimmel a kutyával. Közben az internetet böngészve, és abból kiindulva, hogy egy gyereknél mit csinál az ember ilyenkor, utána néztem, hogy hogyan kell egy kutyának megmérni a lázát, gondoltam fontos lehet. Hét ez sem egyszerű feladata, te mérted már? Persze ez az állattal jár, és azzal, ha beteg, de aki még nem csinált ilyet, annak fura…

Az állatorvosunk visszahívott, és kiderült, hogy ő nincs is itthon, mert Ausztriában van a fiánál, aki ausztriai munkák közül választott egyet még pár hónappal ezelőtt, és most mentek ki látogatóba. Soha jobbkor, gondoltam magamban, de nem volt mit tenni, szerencsére adott másik számot, így őt hívtuk gyorsan, jött is egy óra múlva, oltások, reménykedés, de végül Bundás jobban lett estére.

Idén félve indulok neki a szilveszternek a tavalyi esetből kiindulva, hiszen most megint van egy kutyusunk, aki ugyan annyi idős mint anno Bundi volt, most már ketten vannak, de remélem most minden rendben lesz.