Repülés, napsütés, napelem szerelés

Életem egyik legszebb hétvégéje volt a mostani. Azt hiszem hiába is szeretném leírni, és átadni az élményt, nem fogom tudni. Hogy mi történt? Elmesélek mindent sorjában.

Ami azt illeti, a hétvégén volt a születésnapom. Rögtön le szeretném szögezni, hogy nem ez miatt voltam határtalanul boldog, de kapcsolódik hozzá. Életem párja Dani meglepett egy csodás reggelivel, ami már egyben nagy meglepetés, hiszen nem ő szokott először felkelni. Igazából azt sem tudom, hogy hogyan kelt fel úgy, hogy nem vettem észre, mert ilyen nem szokott előfordulni. Lehet, hogy le sem feküdt? Ezt még nem is kérdeztem meg tőle, na de mindegy is. A reggeli mennyei volt. Mindent hozott mi szem szájnak ingere. Volt sült szalonna, pirítós, még fokhagymát is pucolt hozzá. Ezen kívül lágy tojás, úgy ahogy én szeretem. Ez azért nagyon fontos, mert mindenki másképpen szereti. Én a lágy tojásért amúgy is rajongok, és képes lennék nap mint nap megenni, de csak akkor szeretem, ha én készítem el. Persze nem bánthattam meg annyira, hogy nem eszem meg, de nagy meglepetésemre, tökéletes volt. Még a jó Isten is úgy akarta, hogy ne legyen ez miatt rossz szájízem, és olyanra tudta elkészíteni, ahogyan azt én szeretem.oldtimer-1010805_640

Az ebéddel nem kellett bajlódni, mert a szüleimhez voltunk hivatalosak ebédre. Ha valakinek valamilyen alkalma van, akkor azt valamelyik nap biztosan megünnepeljük náluk. Ez most a szombat ebéd volt. A szokásos húsleves elengedhetetlen volt, hiszen senki nem tud olyan jót főzni mint édesanyám. Egyik alkalommal még Dani is bevallotta, hogy jobb az én anyám levese, mint az övé. persze ez csak titok.

Ebéd után azt gondoltam, ha már szép idő van, akkor mi lenne, ha sétálnunk egy kicsit, de Dani azt mondta, hogy nem lehet, mert időre kell menni. El sem tudtam képzelni, hogy mit akar még, amit időre kell szombaton délután.

A városból kifelé menet faggattam, hogy hova is megyünk, de nem árult el semmit. Aztán a várost már jóval elhagyva néztem kérdőn rá, hogy most akkor hova is megyünk? Persze ő elintézte egy hamarosan megtudod nyugi címszóval. Már éppen leeresztettem és a telefonomon böngésztem ezt az oldalt, amikor lassítani kezdett, és bekanyarodott a reptér felé vezető útra.

A reptér a szomszédos falu határában volt, sok kis magán gép szokott itt lenni, van repülő nap, és elég sok rendezvényt is tartanak itt a nagy hely miatt. Elsőre nem is értettem, hogy minek jövünk ide, hiszen nem volt ma semmi. Aztán kezdtem csak ráeszmélni, hogy lehetséges hogy… de aztán elvetettem.

Végül az ő ajándéka egy csodás vitorlázás volt. Igen, egy felejthetetlen élmény. Tudta hogy agyon vágyom rá, de magamtól soha el nem jönnék. Amióta pedig láttam a minap egy filmben, másról sem tudtam beszélni. Fentről az égből tényleg mindent látni lehetett. A házakat, az autókat, a dolgozó embereket, még egy napelem szerelést is láttam. Csodálatos utazás volt, és felejthetetlen. Mos már értitek hogy miért volt ez életem egyik legszebb napja.