Motorolaj folt az állatorvosnál nem jelent jót!

Akinek van állata, az talán nem is ismer annál rettegettebb szót, mint hogy állatorvos. Valahogy sokkal jobban megviseli a gazdikat egy-egy látogatás a kis kedvencük orvosánál, mint a sajátjuknál. Nem mindenkire igaz ez, de azokra mindenképp, ahol z állat családtagként van nevelve, szeretgetve és szocializálódva. Amikor ezt a témát felhozom az apámnak, mindig azt a választ kapom, hogy ő csak a pénztárcája miatt aggódik, amikor éppen baj van a macskával, de láttam már párszor az aggodalmat a szemében, amikor a  kicsi Frici nem festett túl jól.

Akik pedig kertes házban laknak és ott van állatuk, azok duplán rosszul érzik magukat az állatorvos szó hallatán. Gondolok itt főként a macskás gazdákra, de a kutyák is sokkal több veszélynek vannak kitéve egy hatalmas udvaron, főleg, ha meg is tudják oldani azt, hogy még onnan is meglépjenek. Jó néhány évvel ezelőtt egy nagyon borzasztó látvány fogadott, amikor is nyáron, vasárnap este 9 körül hazaértünk a volt párommal, és hiába hívtuk a macskát, nem jött elő. akkor még kertes házban laktunk, és gondoltuk biztosan hátul játszik az udvaron, meglessük a kis bestiát. Hiába hívtuk, nem jött semmi válasz. Még szerencse, hogy csendes környéken laktunk, ugyanis ahogy abbahagytuk a kurjongatást, fura zajra lettünk figyelmesek. A szeretett cicánk ugyanis ott feküdt tőlünk pár méterre, a diófa hatalmas árnyékában, és furcsán zilált, meg látszódott, hogy valami fura anyag borítja be a szőrét. Ahogy közelebb mentünk, láttuk, hogy meg van rémülve, de valami annyira rettenetesen fájt neki, hogy nem bírt elmenekülni. Akkor vettem észre, hogy a vacsoráját ki is pakolta, valamint még a szája is vérzett. Késő vasárnap este révén nem volt már nyitva a közelben állatorvos, így jó pár km-t megtéve jutottunk csak elegy ügyeletre. Kész szerencse, hogy a macska imád autózni, mert egy picit legalább lenyugodott, de attól még mi egyre idegesebbek voltunk. a kocsiban vettem észre, hogy a cica teljesen, tetőtől talpig motorolajos volt, és ahogy a hátához értem keservesen nyávogott. Egészen idáig mérgezésre gyanakodtam, de itt már elkezdett érni bennem a gondolat, hogy bizony gázolásról van szó.

Ezt a gyanúmat az orvosi vizsgálat is sajnos megerősítette. Nem is nagyon kellett egyébként, mert ha jobban megfigyeltük, szegény macska már messziről bűzlött a motorolaj szagtól. A vizsgálatok kiderítették, hogy eltört a farka, néhány bordája, valamint bevérzett a tüdeje, és a szája pedig azért vérzett, mert letört egy foga is, és valószínűleg az sértette fel. De hogy milyen körülmények közt lett szegénykém csupa motorolaj, arra nem bírtunk rájönni, sem mi, sem az orvosok.

Hazavittük hát az aprócska jószágot, megszeretgettük, és hetekig úgy bántunk vele, mint egy kiskirállyal. Amikor hazaértünk, már késő este volt, de mi fittyet hányva az időre, elkezdtük a nyomokat keresgélni a mellettünk lévő úttesten. Találtunk is hamar egy hatalmas motorolaj foltot, valamint egy kis csontdarab szerűséget, amely akár a macskánk fél, letörött foga is lehetett, de ezekből a helyszíni nyomokból sem tudtuk könnyebben összerakni a történetet.

Szerencsére a cicus nagyon hamar felépült, és a gyógyulása végére sokkal gonoszabb lett, mint valaha volt. Néha a fejére is olvasom, amikor már szemtelenül pimasz, hogy ahelyett, hogy harapdál, inkább legyen azért hálás, mert megmentettük a kis életét, de gyanítom, hogy ezt a kontextust már aligha képes felfogni a cseppnyi agyával. Főleg, hogy erős a gyanú, miszerint maradandó agykárosodást is szenvedhetett a baleset során, ugyanis sok fura dolgot csinál azóta. Azt mondjuk, teljesen megértem, hogy miért irtózik a motorolaj szagától, de azt már nem tudom mivel magyarázni, hogy azóta miért közlekedik az ajtókon kifelé és befelé is tolatva. De legyen bármi baja is, mi mindig ugyanúgy fogjuk szeretni.