Különös ismerkedés az állatorvosnál

Minden kutyatulajdonosnak van állatorvosos története, de az enyém kicsit rendhagyó. Most nem az oltásokról, a műtétekről, vagy a kullancs cseppekről szeretnék mesélni, hanem arról, hogy ismertem meg életem párját az állatorvosnál.

A történet egyik főszereplője Morzsi, hű társam 7 éve. Egy menhelyről hoztam el őt, mert úgy nézett rám, hogy nem tudtam ott hagyni, és azóta élünk mi kettecskén, nagy szeretetben. Természetesen megfelelőképpen viselem gondját, ahogyan azt egy gondos állattulajdonosnak kell. Egy jól bevált helyre hordom őt állatorvoshoz, ha van baj, ha nincs, fél évente ellátogatunk egy általános szűrésre. Egy ilyen alkalommal, mikor ott ültünk a váróban, betévedt egy csodálatos lány a váróba. Nagyon kétségbeesettnek tűnt, a kutyusát az ölében tartva, és ha jól gondolom, előtte sírt is, bár ezt azóta sem mertem tőle megkérdezni. Annyira ijedt volt, hogy szinte kötelességemnek éreztem, hogy megpróbáljam megnyugtatni, így elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy a kutyusának vesebetegsége van, és nagyon szenved szegény a görcsöktől, ha éppen rájön a roham, és már nem ez az első eset, de nem tud senki, semmilyen konkrétumot mondani, hogy mit tehetne, amitől jobb lenne a kis ebnek.

Ennél az orvosnál most jár először, mert ajánlotta neki valaki, és reméli, hogy végre kap valami kész választ arra, mit tehetne, hogy jobb legyen a kiskutyájának. Én igyekeztem elmondani neki, hogy jó kezekben lesz, ne féljen, és inkább magam elé engedtem, hiszen mi csak kontrollra mentünk, ráért a dolog. Persze, a mi csoda állatorvosunk tudott megoldást a kutyus bajára, de kezelésekre kellett járnia hetente, mint később megtudtam, mikor kijöttek a vizsgálóból.

Teljesen megbabonázott engem ez a lány, annyira vonzott, hogy nem is tudtam másra gondolni, csak rá. Mivel tudtam, hogy hetente egyszer meg fog jelenni az orvosnál, ez kapóra jött és úgy intéztem az időmet, hogy egészen véletlenül, mindig ott járjak a környéken, és összefussunk.

Mikor először összefutottunk, nagyon örült nekem, boldogan mesélte, hogy milyen szépen haladnak a kezeléssel, és hogy a kutyus sokkal jobban van, és hogy nekem is nagyon hálás, hogy a múltkor úgy megnyugtattam. Beültünk egy kávéra, és közben sok mindenről beszélgettünk. Hogy, hogy nem, következő héten megint találkoztunk, és ezekből az alkalmakból szépen lassan, előre leszervezett, kutyás randik lettek.

Sokat beszélgettünk, és kiderült, hogy sok a közös vonásunk, szinte mindenben egyformán gondolkodunk, mind a ketten nagyon értékeljük a hagyományokat.

Ő például egyenesen szerelmese a régiségeknek, és volt egy gyönyörű ékszerdoboza, amit a nagymamájától örökölt, még képeket is mutatott róla, nagyon szerette, de költözködés közben valahol elkeveredett, és azóta nagyon boldogtalan. Bár pontosan ugyan azt nem tudtam neki pótolni, de elhatároztam, hogy a következő randevúnkra egy ékszerdobozzal fogok érkezni. Szerencsére ismertem egy szuper webshopot, ahol tudtam, hogy csodálatos ékszerdobozok vannak. Mivel azt is tudtam, hogy nagyon hamar kiszállítják, így kiválasztottam, ami nekem a legjobban tetszett, és amelyik a legjobban hasonlított a nagymama örökségére. A szokásosnak megfelelően meg is érkezett 1-2 napon belül, és valóban olyan volt, mint a képeken. Csodálatos, finom darab, pont olyan amilyen egy ilyen szép nőhöz illik.

Mikor megérkeztem vele a randevúra, nagyon izgultam. Tudtam, hogy tetszeni fog neki az ajándék, de kicsit féltem, hogy felzaklatom. Végül szerencsére nagyon jól sült el a dolog, ha jól sejtem, igazán akkor szeretett belém. Persze, bepárásodott a szeme, mikor meglátta az ékszerdobozt, de inkább meghatódottságot láttam rajta, mint zaklatottságot.

Azóta természetesen komolyabbra fordult a kapcsolatunk, és együtt is élünk egy kis lakásban, aminek csodás dísze a tőlem kapott ékszerdoboz. Olyan a kapcsolatunk, mint a mesékben, nagy egymásra találás volt ez, egy igazi tündérmese, amiért nem tudok elég hálás lenni az életnek. Igazán nagy boldogság, mikor az ember megtalálja a helyét az életben, és egy olyan ember a társa, akire valójában büszkén tekint, és aki nem csak a párja, de a bizalmasa, és a legjobb barátja is egyben. Ilyen a mi szerelmünk is, és semmi másra nem vágyom, mint hogy ez örökké így maradjon, ezért jövő héten, a megismerkedésünk 3. évfordulóján, úgy tervezem, megkérem a kezét. Remélem, igent mondd a drágám, és elfogadja tőlem az ékszert.